Jupiter a bölcsesség, a szintézis, a kiterjedés, a hit, remény, és elfogadás bolygója. Maga a nagy szerencse bolygó. Jupiter a görög mitológiában Zeusz, a főisten, az Istenek atyja, aki Rhea (Kronosz testvére egyben felesége) és Kronosz gyermeke.
Testvéreivel együtt letaszította trónjáról kegyetlen és zsarnok apját Kronoszt. A világot ezután felosztották egymás között. Zeusz/Jupiter az Ég ura, Poszeidon/Neptunusz a víz istene, Hádész/Plútó pedig az Alvilág istene lett.
A nőknek, a három leánynak csak jelképek, fogalmak maradtak: Héra a házasság, Deméter a termékenység, Hesztia pedig a házi tűzhely istennője lett. Ők hatan az első generációs Istengyermekek.
Egy kis mitológia, hogy könnyebben felismerjük az összefüggéseket.
Kezdetben semmi más nem létezett, mint a tátongó üresség a Káosz. Belőle keletkezett Gaia a Földanya, aki önmagából hívta elő Uránoszt az Eget. Házasságukból számtalan gyermek származott, százkarú szörnyek, félszemű óriások (küklopszok) és a titánok. Uránosz azonban sorra eltüntette vagy száműzte gyermekeit. Gaia végül összefogott legkisebb fiával Kronosszal/Szaturnusz), aki anyjától kapott sarlóval lemetszette és a tengerbe hajította Uránosz nemzőszervét, majd testvérei a titánok segítségével megdöntötte apja uralmát. Kronosz testvérét Rheát vette feleségül, aki hat gyermeket - három lányt és három fiút - szült neki. Ők az olimposzi istenek első generációja: Hesztia, Déméter, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz. Kronosz azonban nem okult apja példájából. Attól tartott, hogy gyermekei letaszítják őt a trónról, ezért születésük pillanatában lenyelte őket anélkül, hogy akár egyetlen pillantást vetett volna rájuk. A végsőkig elkeseredett Rhea Zeusz helyett egy pólyába burkolt követ nyújtott át Kronosznak, és legkisebb fiát titokban nevelte fel egy rejtekhelyen. Felnövekedve Zeusz varázsszert adott be apjának, amelynek hatására sorra kiöklendezte elnyelt gyermekeit.